A Csapody család története

Ki a magyar?
A Csapody család története. Ez is egy keresztmetszet a magyarságból, úgy is mint nemzet, úgy is mint társadalom. A Szent-Istváni magyarságból. A németségből ideszakadt Payer család sok emberöltőn keresztül volt a Széchenyiek birtokain - hol itt, hol ott – kocsmáros és mészáros. A kocsma akkor még nem csak részeg duhajkodások helye, hanem afféle vendégfogadó, falusi gyűléshely volt. Aztán volt egy másik - erről éppen tudjuk, hogy Bajorországból idekerült - család. Három lányuk, - úgy mondják, nagyon szép lányok voltak, - lett olyan szerencsétlen, hogy előbb anyjuk halt meg, aztán az apa újra házasodott, aztán ő is meghalt, a mostoha újra férjhez ment. A három mostoha gyermek igen-igen útban volt. Odaadták hát a legidősebbet az első kérőnek, Payer Józsefnek, akivel akkor találkoztak először. Aztán, ahogy már akkor szokás volt, ki is tartottak egymás mellett késő öregségig. 14 gyermekük született. Nyolc lány után az első fiú karácsonyra érkezett, így István lett a neve. Jó fejű volt, a kis iskolában is többet tudott a többinél. De az a fő, hogy nagyon kezdte érdekelni apja mestersége. Nem a kocsmárosság, hanem a mészáros mesterség. Elbámulva nézegette a fölhasított marhákat, és egyre jobban érdekelte, hogy mi-minden van bennük. Aztán elgondolta, hogy milyen érdekes lehet az ember is belülről, és akkor határozta el, hogy ő orvos lesz. Először német szóra adtás Kőszegre, mert bizony az apai-anyai német származás úgy elhalványodott már, hogy még svábul sem tudtak. Utána Sopronban került a fiú a bencés gimnáziumba. Kitűnő érettségivel nyitva állt előtte az egyetem kapuja. De szüleinek akkor már meglehetősen rosszul ment. Így Pestre felmenve magát kellett eltartania. Mint a báró Korányi nagynevű orvostanár fiainak nevelője talált kenyérkeresetet. A fiatal Korányival nyári szünetben magjárta a Magas-Tátrát is /pedig akkor még nem volt olyan divat a turizmus, mint manapság/, Ausztriában is többfelé járt. Egy versenydolgozatával állami ősztöndíjat is nyert. Időközben azt is elhatározta, hogy ő egészen magyar családot akar alapítani. Kérte és megkapta a névmagyarosítást; családjuk régebbi szálláshelyéről, Csapod-ról a Csapodi nevet választotta. Még öreg szüleit is rábeszélte és négy, még utána született testvérét /nővérei akkor már régen férjnél voltak, így ezeknek nem volt szükségük rá./ A szemészetet választotta életcéljául. Doktorrá avatása után a Schulek Klinika tagja lesz, hamarosan tanársegéd és a korszakot nyitó Schulek Vilmos professzor személyes segédje. Közben megszerzi az iskolaorvosi és egészségtan-tanári oklevelet és elkezdi az egészségtan középiskolai oktatását. Egyetemi magántanár /ma docensnek mondják/, később egyetemi ny. rendkívüli tanári címet is kap. A magyar szemészetben úttörő a munkássága. Ő szerkeszti meg az első látáspróbákat /melyet 70 esztendei általános használat után fia, és még később a mai kornak megfeleljen unokája adott ki újra/. Az első magyar szemészeti tankönyvet ő írta. Kitűnő klinikus lett. Jó megfigyelő, éles szemű és a tudomány haladásával állandóan lépést tartó. Ezt megkönnyítette, hogy latinul, görögül, németül, franciául jól beszélt, angolul is értett, sőt foglalkozott az orosszal is. A tudomány mellett gyógyító tevékenysége sem kisebb. A Gondviselés útja, hogy feleségét is így találta meg. Allaga Géza zeneszerző és zeneakadémiai tanár egyetlen lányát már két éven át tartó teljes látás vesztéssel vitte egyik orvostól a másikig, már külföldön is jártak, míg Schulek professzor azt ajánlotta, hogy kitűnő tanársegéde, Csapodi már sikeresen kísérletezik ilyen, szivárványhártya gyulladás okozta vaksággal. Csapodi aztán meg tudta gyógyítani és a maga számára megnyerni a szépséges 18 éves lányt. De elszámlálhatatlan azoknak a többi betegeknek sora, akik nagy tudásának, nagy felelősségérzetének és igaz emberségének annyit köszönhettek.
Csapodi István magyarságához az is hozzátartozik, hogy jóformán második hivatásának tartotta a nyelvészetet. Első közlése még érettségije évében, az utolsó halála évében jelent meg a Magyar Nyelvőrben. Kitűnő nyelvérzékét nagyon alapos tudássá fejlesztette. Egész életében folytatta az adatgyűjtést. Munkatársa volt a Nyelvtörténeti Szótárnak és az Akadémia Nagy Szótárának, a magyar szemészeti szaknyelvet jóformán ő alkotta meg. Száz éves születési évfordulóján szülőházát emléktáblával jelölték meg Sopronhorpácson. De maradandóbb emlék fiának, a második dr. Csapody Istvánnak róla írt műve, mely hihetetlen széleskörű munkásságról számol be. Nem csoda, hogy annak idején királyi kitüntetésre is fel akarták terjeszteni, királyi tanácsosi címet kaphatott volna. De erre azt mondta, hogy neki semmit se jelent a méltóságos cím, ha valamit kaphat, az legyen olyan, hogy családja örökölhesse. Ekkor kapta a magyar nemességet, fehérvári előnévvel, mert ez volt családja régebbi szálláshelye. A címert is maga választotta: a sisakban bagoly a kettős kereszttel a magyar tudományt jelenti: a címerpajzsban a fehér templom nemcsak Fejéregyházát, hanem a tudatos hithűséget. A falusi fiúnak, a soproni bencés diáknak tehát sikerült életterve: családot alapított, magyar családot és minden rendkívüli tehetségét a magyar tudománynak, nemzetének adta. A gondviselés avval koronázta meg életét, hogy nyolc gyermeke közt mindegyik megállta a helyét, az is, aki tíz éves korában ment el, az is, aki az első világháború áldozata. Ezek mellett legidősebb gyermeke az országhatárokon túl is ismert növényfestő és rajzoló, két fia lett a tudományok nagy Dr-a, a szemész, fia és utóda, és történész fia. Harmadik fia a MÁV főosztályán nagy terveket keresztül vivő mérnök, második lánya a Szociális Misszió Társulat apácájaként élt rabokért, öregekért, gyermekekért, ahová éppen állították. Harmadik lánya mint boldog anya és nagyanya igyekszik összegyűjteni és továbbadni ezeket a magyar értékeket.