Sztrilich Pál naplójából


Egy feljegyzés
Édesapa naplójából:

1942. dec. 2. Ágnes lányunk mosolygósan a világra érkezett.

1945. Balatonszemes
Front után kifosztott, feldúlt vidék. Első meleg napok. Előjött a család a szőlőhegyek közül. A fiúk kiszakadt ajtódeszkából tutajt csinálnak. Ráültetik hároméves húgukat, Ágit, az örökmozgót.

Emlék: süllyedek, nyitott szemmel, lefelé a vízben, olyan szép, derűs, zöld...
a fiúk miért rángatnak ki?... miért ütnek?... miért haragosak?

1945. Budapest.
Csomagolópapír horpad az ablakokon. Vacsorázik a család. Ági kimondhatatlan nagy gyerek-keserűséggel egyedül a sötét-hideg-nagy várószobában. Órákon át?... egyedül...

1946.
Édesapa hangja: Mama elaludt! Ébreszd fel! Szólítsd! Mamának fel kell ébrednie! Hívd, Ági!

Héjjában főtt krumpli a vacsora.
- De papa, ez igazságtalan, a Gyurkának nagyobb darab vajat szeltél.

1947.
A Margit miért mehet oda hozzátok éjszaka?
Gyere, Ákos - mi majd együtt - aztán igen - együtt -
együtt szednek két sapkányi csigabigát a Gellérthegyen - csak éppen ez is a többi kabát és sapka közé kerül - és csigák lepik el a fogast -
együtt szedik szét rugóról rugóra a dédmama-órát, mert olyan érdekes - együtt találnak rá a könyvtárszekrényben ottfelejtett vastartalék lekvárra - már kristályos és beletörnek sorra a kanalak -
együtt repülnek a csodarepülővé lett díványon, oda, ahová akarnak -
együtt dugják a piszkavasat az izzó szén közé, míg szép piros lesz és lyukat lehet égetni vele a fába - a parkettbe -
s az első kulcscsörgésre együtt dugják az égő rongyot a szekrény alá és sietnek ártatlan képpel együtt az érkező édesapa elé -
1947. Zöldborsófejtés. Koldus és Királyfi...
Mama, ez szomorú? Mama, ha szomorú, én nem hallgatom... inkább kimegyek... de ott sötét van... Mama, jó a vége, ugye jó? - akkor maradok...

Sacre Cour nővéreknél elsőáldozás. Ági, te még túl kicsi vagy! Majd jövőre.

Pedig - közös titkuk Klárival - Ők már elvégezték, "pácolthusok" = apácák lesznek - mint Meer Parducz -
Pedig - egy egész rózsafüzért el tud mondani - és valami sugárzás van az Oltár körül, valami vonzás - de ez titok, a felnőttek nem értik. Várni kell.

1948. Mamával az Örökimádóknál egy szép, fehér-kék néninél. Sugárzó csend.

A nővérektől elvették az iskolát. Fal zárja a folyosót. Gyereklábak rugdalják... csak nőjjünk meg...
Mi végre vagyunk a világon... hogy Istent megismerjük... szeressük... szolgáljuk... teljes szívvel... teljes lélekkel... minden erővel... igen... ez az... és a Meer Jármai hős, olyan, mint a szentek életében - mosolygott, amikor újra jöttek foglalni...

és a Papa nagybátyját elvitték... talán vértanú lesz... és esténként a szentek életéből olvas a Mama - Mama, ez vértanu? Nem, akkor nem is érdekel... Mama, vértanut olvass... Mama, én is vértanu leszek...
Meer Parducz egy kis sóvárgó kézbe adja a súlyos Kelyhet...
első gyónás... felkészülés... ne segíts, Mama, majd én, egyedül... a rendelőben, a nagy zöld fotel mögött...
első gyónás... a Mária kápolnában, és tíz körömmel csügg a kislány, hogy felérje a rácsot...
Elsőáldozás - gyertyafény - gyöngyvirágillat -
Hittan a Templom pincéjében - őrködő nagyfiúk - vértanusdi játék - a sarokban nagyfiú mondja ragyogó szemeknek - és igen, elmentem a börtön előtt, ahol a Hercegprímást kínozzák -

Jézus szíve a mi vértünk és a Szeretet,
Az Ő Szívéért harcba szállunk,
érte küzd karunk,
előre hát a zúgó árban
Krisztusé vagyunk...

Jézus Szíve péntek - liliomos körmenet -

és a másnap - nagyfiú az utcasarkon: Fuss haza, most viszik a nővéreket vértanunak! - nem lesz több vértanusdi játék és hittan...

Már megint mit cipel haza ez a buta! - Mi ez a kő? Nem látod? Te vagy a buta! Ott van rajta a Jézus Szíve - a nővérek házáról verték le, hogy maradhatott volna Jézus Szíve az utcán!

Mama! Én díszítettem a fenyőfát a Plébánián!
Mama! Felmászhattam az Oltárra, mert kicsi vagyok!
Mama! Megfoghattam a gyertyatartót - de aztán neki támaszkodtam a Tabernákulumnak is... igazán!

Jézus Szíve templom. Luzsitzcky atyát meglepetés éri, egy pöttöm kislány kéri, legyen a lelkiatyja. Hát ezt az ötletet meg honnan veszed? - a Kis Teréznek is volt lelkiatyja, nem? -
- harminc évvel később, könnyes szemmel biztosítja Ágnest az öreg Luzsitzcky atya, hogy azóta is imádkozik azért a kislányért! -

Cserkészpark -
- gyalogolunk a Hárshegyi úton, egyformában a három lány - Mama varrta, de Áginak nem tetszik. Hiu.

Cserkészpark -
A Cirmos megfogta a fecskét - utána... gonosz macska - nem siet - bevár - idenéz - Adod ide!... milyen zöld a szeme - és jaj most vörös és sárga és meghaló a fecske torka... Jaj, Mamám, gyilkolt a Cirmos... a fecske... a fecske...
1949. Első elemi... idegenség... mindenki durva... barátságtalan... más... haza... el innen... otthon... Jézus Szíve templom...

Apuka, csináljon valamit a kislányával, ebből baj lesz. Ági a felügyelő előtt bejelentette, hogy apáca lesz...

és Édesapa mint felnőtt beszél a "felnőtthöz" és Ági nagyon büszke a titokra, hogy most vértanus idők járnak, és hallgatni kell. Mindent látni, mindent érteni... de nem beszélni...

Margit összeszorított foggal a sarokban már órák óta... Ági a bűntárs, már elcsiripelte őszinte derűvel és biztonsággal:
Bocsánatot kérek, nem akartam,
Soha többé nem leszek rossz,
Máskor jobban vigyázok... és szabály, hogy a bocsánatkérést el kell fogadni... és Ági felett újra derűs az ég...

1950. Szigetcsép
- fiúkkal a felsült kriptákba -
- színjátszókör a lányokkal -
- házilányok borzongós suttogásai elszabadult egy krokodil, de mi megyünk fürödni - most mindenki fél, de mi együtt megyünk Édesapával, Édesanyával szentmisére...
- olyan fájóan csalános és gyomosan árva a Kereszt - gyertek gyomláljunk -
- olyan magányosak a dőltkeresztű sírok, legyen ez a mi virágoskertünk -
- olyan erős vonzás van a nénik énekében,
- gyertek - ott valami van - és ott litánia és kitett Szentség van - és sugárzás van -

1951. Szigetcsép - vásár - fillérek vásárfiára - Ági talpas keresztet vesz, az első
Kereszt, az ő Keresztje - Milyen marhaság, minek az, van otthon elég -
Édesapa hangja: - Hagyd, fiam, a maga pénzéért mindenki azt a vásárfiát veszi, amit akar -

1951. Papa, te miért szólod meg a munkatársaidat, nem tudod, hogy az bűn? - sápadó mama, felcsattanó nagynéni - családi vihar -
Édesapa nyugodt hangja: Tudod, kislányom, ti nem ismeritek, akikről én beszélek, nem mondtam meg a nevüket, de akarom, hogy megismerjétek az életet!
- Ja, akkor az más - nyugszik meg Ági.

1951. Talán sokásoká nem lesz több püspök és bérmálás - ki tudja, milyen idők következnek - menjen Ági is -
Irénke néninek kislánya született - hát ilyen egy kislány - és szabad nézni, nem bűn? - akkor is, amikor öltöztetik - és Mama, miért olyan fura az orra - és miért sír az Irénke néni?...
Édesapa hangja: Kislányom, a kis Kati szellemi fogyatékos, ezt úgy mondják, mongoloidos... nagy fájdalom ez Irénke néninek... úgy tudunk neki segíteni, ha természetesnek vesszük... segíts neki...

1951. Krisztus Király plébánia -
- és ezek a gyerekek nem tudják, hogy itt csendben kell lenni... hogy nem szabad lökdösődni... és akkor van a sugárzás... nem szólhatok rájuk, de majd helyettük is jó leszek -
- és olyan jó az énekkel kikiabálni, amit ott benn gondol az ember... de az a szemüveges néni a harmóniumnál rámszól - megint azt mondja: Ne harsogj... hamis...
... de Téged, ugye - nem a hangom érdekel...
... Te tudod,... ugye Te tudod?!

Körmenet - virágszórás a Szentség előtt - és ez Karácsony is, mert egyre azt kell belül énekelni:
Szentségházad jászolához állok őrnek én, hogy ne bántson senki Téged, már e földtekén, ó, ha Téged sértenek, én szívembe rejtelek, s menedéket adok néked, mind halálomig!
Frida néni hangja: Ági, a hit nem feltünősködés, mit mutogattad magad a körmeneten...
... de Ági, hogyan lehetsz ilyen pukkancs, miért tépted el a német füzetet... Mama, Frida néni azt mondta, hogy feltünősködök... és csúnyán írok...
Frida néni hangja: Ágneském! Szerezzünk örömet édesapádnak, kezdjük újra együtt a németet... na gyere...

1951. Kirándulás - napfény - sugárzás - szegény Irénke néni!
Mama, nekem Irénke néni legyen a bérmaanyám! /34 évvel később sok szívinfarktus után - ágyhoz kötve mesél Irénke néni: Ágneském, tudod, nekem sohasem a Karácsony vagy a Húsvét volt a legnagyobb ünnepem... hanem a Pünkösd - mindig -
Ó, hát ezért... ezért lettél a bérmaanyám?!/
Édesapám hangja: Kislányom, de Irénke nénitől nem fogsz ám kapni semmit, ő nagyon szegény. Nem akarom, hogy csalódj! - De Papa, hogy mondhatsz ilyet! Én nem Irénke nénitől várok ajándékot...

Bérmálás - szegfűkoszorú - élővirágkoszorú - Kis Teréz önéletrajza - a teljes - felnőtt keresztény vagyok -
Apuka! Csináljon valamit, mert a kislánya másokkal együtt egy kapualjban megverte Évit...
... de Papa, Éva besúgó...
... Papa, tényleg nincs neki édesapja? - jó, akkor majd én vigyázok rá!
Apuka! Csináljon valamit, mert a kislánya, mindig mások helyett szól, szembeszáll a tanítónénivel!
... de Papa, tényleg igazságtalan volt a tanítónéni... és az Évit bűntette, akinek nincs apukája... Te mondtad!
Édesapa hangja: Kislányom, nagyon jó, ha megvédesz idegeneket, de Margit hugodat miért nem véded?... de Papa, nem akarom, hogy azt mondhassák, hogy részrehajló vagyok... Papa, Te tényleg azt gondolod, hogy ez szeretetlenség... és inkább legyek igazságtalan, mint szeretetlen... hát ha te mondod...

1952.
Mama, de ez a cica igazán árva és beteg, csak nem hagyhattam ott? - ez pedig biztos a testvére, ugye nem akarod, hogy elszakadjanak egymástól?
Mama, nézd, mit vettünk a locsoló árából - a rossz fiúk a Dunába akarták dobni - pedig milyen édes kis kutya - ugye megtarthatom? -
Mama, nézd ezt a beteg galambot találtam, hadd tegyem ide a melegre - ugye adhatok neki egy kis tejet -
Mama, a lótetűnek olyan csiklandós a mozgása és bársonyos a feje - hol? - itt a tenyeremben, nézd -
Mama, nézd, hoztam egy egészen szelíd mókust, biztosan beteg - és kérlek, kösd be az ujjamat, vérzik -
Nézzétek, fiuk, mit kaptam ajándékba, egy egész döglött egeret... a Pista hozta... de az enyém, én kaptam, add vissza...
Mama, és ugye az úgy van, hogy a pillangók után vannak a tündérek, és azután meg az angyalok... Mama, de ez így van én tudok is velük beszélni... és a Margitot is megtanítom...

1952. Balatonszemes
Balaton - nagy víz - tágasság -
Tilos kimenni a kertkapun és a Margit mégis beesett mellőlem a vízbe - hogy kapál ... milyen rémült a szeme... gyere... fogd meg... na ne bőgj... már nincs baj... de miért veri meg a Mama és miért sír...
Mama, nézd a Krampusz és Pityu - és a Krampusz már dorombol is, ha simogatom, és már nem is csóválja a farkát, és kihunyt a sárga láng a szeméből - Mama, ezek szeretik egymást - énmiattam -
Mama... Mama! A Margit... a Pityu - a Krampusz - megfogta... de ugye nem akarta bántani, csak véletlenül harapta meg... Krampusz, hogy tehetted - temessük el -
Ugye behozhatom a sündisznót a lányszobába, biztos fázik odakinn... de Papa, így meg fog szökni... ez a sövény túl alacsony... Papa, te akarattal csináltad így, hogy megszökjön... Papa, ez nem igazságos...

1953. De én is vágtam annyi fát, mint a fiúk, Papa, ez nem igazságos... és én miért nem dobálhatom a kést, mint a fiúk... ahogy Te... Papa, ez nem igazságos...

1953. Csobánka - igen, lehet látni, amit az Atya mond - ott lesz a bazilika alapfala - és ott a szabadtéri oltár... és az igazi zarándokhely az hazaérkezés... otthon... Mária...
Atya, én útközben szomjas voltam, és ettem egy kis sóskaborbolyát ... azért áldozhatok?
- Hát kis kecskék nem áldozhatnak... az embereknek pedig meg kell tartaniuk a szentségi böjtöt...

1954. Hová lett Andriska és Lenke néni? Miért olyan hallgatagok a felnőttek... nem, most nem szabad kérdezni... hátha ez a néni az Andrea. A haja olyan... nem ez mégse az... de hová lett miért tűnt el... pedig benne is ott volt az a sugárzás, mint a Templomban...

Hallgatózni nem szép dolog, de -
Édesapa hangja: Vilmácskám, mi nagyon szeretünk téged, segítünk neked, de lehet, hogy az Úr Jézus nagy útra hív, haza magához, ezért elhívta a Sik tanár urat, hogy erősítsen meg a betegek szentségével... nem kell erőlködnöd, nem kell beszélned, csak bólints, Kislányom... Ági, már megint te... azonnal menj ki...

Édesapa hangja: Ákos, Ági, Margit... gyertek velem ... az Egyetemi templomba megyünk ... itt halt meg Prohászka püspök... egyszer segítettem rajta a Tanácsköztársaság alatt ... nem arról nem lehet beszélni, nincs meg a történelmi távlat ... de ha nagy bajban vagytok, gyertek ide, és kérjétek ... ez a ti örökségetek ... és most Vilma nagyon beteg ... a ti gyermek-imátokat meghallgatja Isten ... Kérjétek, Gyermekeim!
- Édesapával templomba ... hétköznap ... nincs is Karácsony ... Édesapa titkot bíz ránk... ránk a kicsikre ... Vilma egészségét ... talán életét ... akkor ezért jött a Sik tanár úr... Jaj, Istenem, hallgasd meg a Papát... gyógyítsd meg Vilmát.
... és a Vilma újra köztünk... már mosolyog... már beszél... már újra kitűnő tanuló...

1955. Új iskola. Horváth Mihály tér.
... ide járt a kitűnő Vilma is... és állandóan hangzik... jó, jó, de nem olyan precíz, mint a Vili... Vilmikém! - De, Edit néni! Engem Ágnesnek hívnak, engem ne a Vilmáért szeressenek...
Új iskola - kicsúszott talaj - semmit sem tudok - semmit sem úgy tudok, ahogy itt kellene rossz jegyek - pedig én-én-én... Ágneském, ha le akarsz szokni a dadogásról, tanulj sok verset, kívülről... és megnyílik a versek világa, Arany balladái és Vörösmarty... és már nem dadogok... és már a matek is megy... és az esem baj, hogy a Megyeri tanár úr nem hitte el, hogy én csináltam meg a röpdogát... és kihívott a táblához... és ha a tanár úr szemébe nézek, akkor már meg tudom oldani... már értem...

1955. ... és tudod, Margit, a Mariéknál kristálytányérból ezüstkéssel igazi őszibarackot kellett enni és kifigyeltem, hogy ők hogyan csinálják... aztán matekoztunk - most már ők is értik -

1955. - csatakos fáradtság - havas ragyogás - és Huba megengedte, hogy fogjam a síjét a villamoson... és rámnézett, amikor leszállt...

1956. Nem iszunk pohárból, csak tiszta forrásból - Bartók szavalóestre készülünk - de Edit néni Esztitől és tőlem a Szózatot kérdezi ki - miért nem az osztályban... miért csak a kis térképszobában...

- torokszorongató tömeg - talpra magyar, nem hallod!... és a fiúk nincsenek idehaza... és a rádiónál lőnek... és a Múzeumnál nem jutunk tovább... és könnygáz facsarja az orrunkat...
SOS... SOS... SOS

angyalainak parancsolt felőlem... megyek kenyérért, az Ákos mackójában... ez hát az élet... csak ennyi... férfi volt ez vagy nő... lehúzni a fejet... lőnek...

Édesapa hangja: Akarom, hogy mindent saját szemetekkel lássatok... ez történelem... később majd mindent megmásítanak...
Édesapa hangja: Gyertek, hozzuk helyre az óvóhelyet
Aknáznak... Ági, te mesélj a kicsiknek - állítsunk fel Vöröskeresztes állomást - aknáznak - imádkozzunk... és Édesapa előveszi zsebéből a rózsafüzért...

SOS... SOS... SOS...

Nem törődik velünk senki... nem vagyunk fontosak senkinek... mindenki hazudik... nem segítenek...
Telefon. Zoltán bácsi hangja: ... Ilyen nehéz időkben... hadd segítsünk... add hozzánk valamelyik kicsit...
Édesapa hangja: Na gyerekek, ki megy... de hová lettetek? - Három hang az ágy alól:
- Papa, ugye a Vilma megy? -
Édesapa hangja: Én azt gondoltam, Zoltán, hogy együtt kell maradnia a családnak...

1956. Hubáék lakása telitalálatot kapott... Hubáék elmentek... valami nagyon üres lett...

1957. - Én röstellném magam, ha a hugom nem a Knézitsbe járna...az mi? Ákos, én nem akarom, hogy röstellj engem! -

1957. Sportuszoda - Mama rámbízta a kisebbeket... de mit akarnak tőlünk ezek a fiúk... Margit, vigyázz... ki a vízből... én fedezlek... jaj, mi ez... ez fáj... ez ocsmány... tűnj innen...

Üdvözlégy Mária... talál rá évek óta először a zsebben lapuló rózsafüzérre a még mindig reszkető léz.

1958. És a Knézitsben tényleg lehet naponta misére menni... akkor áldozni is... akkor csak így érdemes...
- hűvös kapualj... csend... embernagyságú Töviskoronás... hazaérkeztem...
... itt minden és mindenki az Istené...

Tízpercesek -
- Lányok, ti tanítsatok engem táncolni, én tanítalak benneteket ministrálni...

Guszti néni hangja: Csak nem anyák napjára csinálod ezt a koszos gubancot? -
- Ne tessék hozzányúlni! Édesanyám örülni fog neki, mert én csinálom! Az ő szemében szép lesz!

- Lányok, építsünk hóembert! - Hógolyózzuk meg a Dirit... most a nővéreket...

- Lányok, a Kápolnába, mert dogát írunk matekból!

Margaréta nővér! A legszebb szénabíbor, a vérpiros - a bíbor-piros!

Margaréta nővér! Mi az, hogy lelki élet? Ugye nekem olyan nincs?

- és piros pöttyök vannak a hónom alatt - és lüktet a torkom, de nem akarok beteg lenni - a Mama már annyit aggódott a Margitért... mindig csak a Margitért... nem, én nem leszek beteg...
- milyen jó ez a fehér biztonság... és az állandóan égő lámpa... ki sír ott... ja az a kicsi... és hogy elhallgatott, pedig csak egyszer simogattam meg... ha nagy leszek, nővér leszek... és olyan biztonság és békesség van... jó itt a kórházban...

- Atya kérem! Én nem tudom, hogy van ez, de én sírok, mert el fogok kárhozni... mert én lenyeltem egy kis fogkrémet... és áldoztam... és tudom, hogy ez marhaság és ezért megyek is áldozni...

- Atya kérem! Én megfogadtam, hogy többé nem mosolygok és nem nézek tükörbe...

Álarcosbál - lenn szól a zene, itt homály és örökmécs... és látod, a mama ide adta a bársony cipőjét... és megfestett bugyogónak egy lepedőt... pedig nincsen sok... és ugye - tetszem Neked... nézd, én most tetszem magamnak... jaj, ki nyitott be, melyik nővér... meglátott... nem baj... hiszen Te nézel engem...

Edit nővér hangja: Ági, az olyan szenteskedő, ahogy a fejed balra hajtod a szentmisén! - Hát Edit nővérnek sincs jobb dolga, mint engem figyelni a szentmisén?! - felcsattanó kamasz, hogyan beszélsz! - na, akkor azt az apró betűt ott balra fenn, még elfeleli az Ágnes... na akkor azt az apró betűt a bal lap alján talán az Ágnes... ez már a második elégtelen... meg akarsz bukni...
- ha Edit néni akarja, hát megbuktathat...

Szeretjük az Istent és keserítjük egymás életét...
És akkor sem fontos... semmi sem fontos... ez az Ő háza... ez az én otthonom...
Margaréta nővér, olyan szép és fiatal, miért lett apáca...
Nem, én nem akarok szentfazék lenni, - ha konventmisére járok, akkor nem tudják meg az iskolában és akkor a Frida néni sem mondhatja, hogy feltünősködök...

1959. Szeretlek Kedvesem,
Szeretlek Tégedet,
Mint ember még soha
Sohasem szeretett - de ezt nem is szabad soha senkinek sem elmondani, csak Neked... jaj, csak fel ne hívjanak ebből felelni...
- és az sem baj, ha egész életemben a klotyót kell majd pucolni, mint Doli néninek... mert ő egy szent.
... és csak ez a fontos... és akkor a Te házadban... mindörökké... szünet nélkül...

Az Atya hangja: Miért bőg, Ági?
- A Papap nagyon beteg... a Papa lehet, hogy meg fog halni... harmadszor van tüdőgyulladása ebben az évben...

Na ne bőgjön, menjen a Kápolnába és kérjen csodát...
... és Atya, a Papa már jól van... mire hazamentem már jobban volt...

Nagybőjt - nagy Kereszt az oltár fölött -

Margaréta nővér hangja: Szt Bonaventúrának a Kereszt volt a könyvtára, neked, mit jelent...
- még nem tudom...

Mama, én is apáca leszek! - De meg ne mond a Papának! - Segítsen Isten, Kislányom! - De ugye nem mondod meg? -

Lakásszentelő: - Sik tanár úr kezel a gyerekekkel és Ági meleg, szerető nyaklevest kap... és tudja... a mama elárulta... de most már nem baj... és csak távolról hallja a Sik tanár úr hangját... "üresek már a Mammertini pincék, az Ágnesek felállnak vallani..."

- és ezt már nem is a Margaréta nővér írta, ezt Te küldted, ugye nekem: - Egészen elégő áldozatokra van szükségem. Gyengeségedre építek, mert erőre nincs szükségem! -
- Szeretni csak égőn egészen - úgy érdemes -
- Nem kavics, hanem kővirág -
Margaréta nővér! Én jobban az Úristené akarok lenni, mint az emberek általában - mert én csak az övé akarok lenni! -

Osztálykirándulás:
Győr - Székesegyház - altemplom - felravatalozott apáca - lányok rémülten el - Ágnest lenyűgözi az apáca időtelensége - a halál szépsége

Pannonhalma - altemplom - ravatalon egy apáca - lányok rémülten el, - Ágnest megfogja a Krisztus-Jegyes szépsége -

Zirc - altemplom - ravatalon egy apáca - lányok rémülten el, Ágnest megérinti az Örökkévalóság sugárzása -

Az Osztály véleménye: Ágnes, te nem vagy normális!
1960. Nyár - Balaton - nyárfák - fűzfák és égig érő fűszálak - és a fű felett nagyobb darab az ég - jobban lehajlik - jó a fűszálnak - nyár - fát hordoz a víz - és a felhő - ilyen volt a sivatagban vándorlók felett? - nyár és alkony - és tűzkorong - lyuk a Végtelenbe - a Végtelenre -
nyár - és hullámverés - az örökkévalóság hullámverése - áradása -
nyár és csend - nyár és egyedül főzhetek a mama helyett - nyár és ministrálás - nyár és templomtakarítás -

- Mit adhatok az Úrnak viszonzásul, mindazért, amit kaptam tőle? -

Nyár és Édesapa hangja:
- Kislányom, Isten a jókedvű adakozót szereti!
- Kislányom, egy szomorú szent, szomorú egy szent!
- Kislányom, aki szembe áll a Nappal, annak háta mögé esik az árnyék! -
- Kislányom, gyere, nézzünk csillagot!
- Kislányom, én minden este úgy fekszem le, hogy lezárom az életemet...
... ha már én hazamentem, vigyázzatok a Mamácskára, és tudod, Kislányom:
"Ha mindhiába, akkor is!
Ha minden álom, akkor is!
Ha minden meghal, akkor is!
A szép akkor is szép marad,
A tiszta tiszta, rut a rut,
Az igazság igazság akkor is,
Ha meg nem látja senki szem,
A szeretet alkot és teremt,
A tett különb a tunyaságnál,
És hol a tépett lobogónál
Tiszteletesebb szemfedő!
Mert akit egyszer meglehelt a Lélek,
annak mindegy-lom, élet vagy halál,
az él, és áll és énekel, és alkot...
Isten őtet ugy segélje... Amen.