Sztrilich Ágnes: Gyöngyháztöredék 1988-1998


Magyarázkodás
Hát versek ezek?
Nem tudom.
Talán imák?
Nem tudom.
Talán csak szívdobbanások.
De mindenképpen szüntelen válaszolások annak az Egyetlennek, aki mindig mindenben jelen van és aki szüntelenül érkezik.

Kiáltozások ahhoz, aki gyermekként hívott meg, foglalt le,
aki ismer engem,
tudja, hogy ma is gyermeki szívvel feleselek vele és keresem Őt!

Talán az "Abba"-t kiáltó Lélek teszi merésszé ezt a szívet, hogy megossza ezeket, mint felragyogó gyöngyháztöredékeket.

Hátha felragyog bennük Neked is a Szövetség szivárványa.


csak egy pillanat

hullámverés
élet és élmény
fövenyre fut
gyöngyháztöredék
ragyog az égre
- csak egy pillanat -
moszat és iszap
födi be


határhelyzet

érintettem a
képtelenségek
határát -
elfogadtam
tehetetlenségem
korlátját -
és akkor
átölelt Karod -
feltárult
a Titok!


az én szívem

fellobbanó
Tűz
bennem a
Szó
csipkebokor
száraz ága
szívem

hitem mécse
fáklya
daloló szívem
Isten
harsonája
hajnal előtt -

szívem
kőkemény
értelmem
üres lettű
Nélküled -

kiforrtak
belőlem
a szavak
elnémult
szívem
kép-telen
száraz

a Szent
nem érint
Szeretet
elkerül
megfagy
kőszívem
ilyen
egyedül

tagjaim fájnak
a lelkem fáradt
szívem
szárnyaszegett
meg ne mondd
senkinek

irgalmatlanul
igazad volt
imátlan vagyok
közömbös és
kemény
zárt ajkam
száraz szívem
mégis
irgalmadért
eseng
Igazság -

közel léptél hozzám
közelebbre
önmagamnál
Szívedre vontál
szívemre hajoltál
miért is maradtam
mégis-idegen
Tőled s magamtól
árva
idegenségembe
bezárva

haragudtam Rád
napokig
vádaskodtam
tegnapig
kemény kődarab
a szívem
ma -

most már tudom
kutam mélyén
zúgó vizeim
örvénylő szélén
sárkánylapul
örvénylő titok
az ember szíve
most már tudom


remény-vesztés

1.
amit én látok
magam körül
csak a pusztulás
de hát
Te vagy az Úr
tedd csak tönkre
amit alkottál!

2.
Nem érzem, hogy
közöm lenne
bármihez, ami
érték épült
körülem
csak amikor
összeomlás
fenyeget
szakad bele
a szívem -

3.
bár
nem nyitottam
kapukat
a mérgezett nyíl
besurrant
régi sebeim
tépte fel
baráti kezek
löktek el
mérgezett szív
felhasadt
keserű sírás
felfakadt
- Nincsen ki
hallja hangomat! -


éledések

1. meglepetés

arra ébredtem
szívem felébredt
vágyam feléledt
dalol az
Élet -

2. egy új nap

hajnal hasadása
madár dalolása
szívem ébresztette
magányom börtönét
rózsával ültette -

3. néma esengés

odaadnám bimbómat
feltárnám titkomat
megsúgnám vágyamat
ha nyújtanád kezed,
ha kellenék
Neked!

4. zivatar után

harmatcsepp
rezgett
fűszálon és
szempillán -
kertem és szívem
illatozni kezdett
eső után -

5. nyár

napom ragyogott
az ég rámhajolt
rózsám kinyílott
a könny
kihullott -

6. Maranatha

vizek örvénylése
gerlék búgása
szellő suhogása
szívem honvágya
lelkem sóvárgása
vágyam kiáltása
Utánad!


"vesd le sarudat..."
vonaglott
a föld
gyökerem
görcsöt vetett -
remegett
repedezett
a törzs
vérkönnyeket
lángoltak az
ágak
és a Kereszt
Csipkebokor
lett és
ráborult
a Csend -


44.zsoltár

s miközben
örvendezve
ünnepi csapatban
vonulnak be
a királyi lakba
jaj, megint
valaki
kilépett a sorból
levetette aranyló
köntösét
kioltotta fénylő
mécsesét
megtörölte
könnyező szemét
és otthagyta
a szüzek seregét
jaj, visszafordult -
de
az elment helyére
lépett
más -
kihunyt parazsát
fölszította
a Láng
s az ünnepi
Ének
zeng - zeng
tovább -


papok

örvénylő mélységek
szédítő magasok
közé vetett
inogva reccsenő
pallóhidak
hajnali fényben


szentgyónás

nem tudtam,
hogy ennyire
kemény voltam -
de ahogy
meghajoltam
Jóságod
forrást fakasztott
elfojtott
bánatomból -


szentmise

tágult
lüktetett
az Oltár -
Téged
velem s velük
eggyé ölelt
az Áldozat -
kettéhasadt
mennybolton át
egy Test-Vér
kiáltott fel:
Atyám!


Úrfölmutatás

mint mikor
pusztuló lápot
von ragyogásba Napod
törte át
emberségét
Papságod!


áldoztatás

hajlott kis öreg
reszkető keze
nyújtott Téged
nekem -
öreges reszketés
galambverdesés
érintett meg -
ráncos szemeknek
letisztult kútjából
Szeretet hulláma
borított be -


szentáldozás

beléptél
csöndembe
kenyérré lett
Ige!


megszületett

nyögtek a fenyvesek
sírtak a fellegek
a sötétség reszketett
míg a Fény
megszületett -


egység

markológép
földbe harap
testem
rándul össze -
testem a
Föld
szívem szakad
sebeibe -


áruházi Golgota

fátyolos szemmel
értetlenül motyogta:
- tolvaj nem vagyok -
ősz haja kibomlott
keze reszketett
három hadonászó
eladó
feszítette volna meg
csak annyit szóltam
halk fájdalommal:
"Íme a te Anyád!"
így tiszteled? -
szitok és gyűlölet
fordult ellenem
s nem maradtam
Jánosként mellette
- bocsáss meg !


"ubi caritas..."

rámnéztél
szemed egészen
kék volt
- hiszen téged
szeretnem könnyű -
szavad csak ez volt,
s úgy mondtad
szívem elhitte
igazat szólsz -


látom

Hegyedről
nézem a várost
ködbe- koromba
merült -
élte lapos
hétköznap ködét
templomok tornya
szúrja csak át
Feléd!


Emmánuel

velem vagy
fölöttem
virrasztasz
Vérrel-verejtékező
el ne hagyj
légy velem
Kereszt-viselő


félelem

torkomat szorítja
félelem
most mindjárt
hozzám hajolsz
lábmosó
Istenem -


úgyis hiába

ablakot nyitsz
magányomra
ráhajolsz
árvaságomra
szólongatod
dacba kövült
nevem -


ünnep

elmenni vágytam
távol - messzire
hívtál Hegyedre -
kuckós magányt
keresett szívem
megosztottad
velem
Hűséged
legyőzte
menekülésem -


segíts

félek a
magánytól
terpeszkedő
magamtól -
hogy
nem mozdulok ki
magamból
Érted - Feléd - Veled -


megrágalmazva

1.
rámtapadt békanyál
sodronykötéllé vált
a sötétben -
pókháló lábakkal
fojtogatott a vád
minden
sötét lett -
hajnalhozó Szellő
felragyogó Csillag
tágas mezőkre
vezetetett -

2.
hogyan
mondhatnám
hamis a vád?
ártatlan hiszen
csak a Bárány,
tudom -
hogyan vallhatnám
igaz a vád?
mert bennem
mégis ártatlan
a Bárány
úgy-e tudod?

3.
teszem a
dolgom
mással mi
gondom
majd csak
megóvsz
egyszer majd
igazolsz
ha akarod -
a Te dolgod -

4.
vakmerőség
az egyedüllét
veszélyes
a magány -
keménnyé tesz
a meg-nem-értés
keserűvé
a vád -

5.
kinek mondjam
a mondhatatlant?
ki értené
az érthetetlent?
dadogó szívem
vajúdó titkait
titkos vágyait
emberségem
kimondhatatlanságait?!

6.
én nem értem
a perlést -
engem ijeszt
a vád -
én nem értem
a perlőt
nekem
Te fájsz!

7.
kemény
szívemből
keserű
forrás
fakadt ki
a fájdalom -


mint a kisgyerek

rájöttem
én Neked
mit sem
adhatok -
mindent csak
Tőled
várhatok -
Te értem
adod az
Életed
én pedig
rád mosolygok
miként a
kisgyerek -


diagnózis

1.
lusta tompaságom
távoltartotta
Jelenléted -
nyugtalan
fontoskodásom
betöltötte
Szentélyed -
vádló szomorúság
bénította
imám -

2.
homályos üresség
poros magány
telepedett
agyamra -
nincsen szavam
beszélni
Rólad!
olyan
távol vagy!

3.
hiába esőzik
a Szó
nem érinthet -
bár hallom a
Hangod
nem melenget -
süket és vak
koldus
a szívem kér
Nyissál meg!
ima?

jaj,
az én szavaim
nem imádkozósak,
csak némaságom
tapogat


'via negativa'

magányommal
vétkeztem
Ellened -
magamba zárkózva
érzem
Jelenlétedet -
hiányként
vágyként
Valóságod -


bennem

hallgatom a
szavakat és
zajokat
gondolattalan
ölelem
világod -
hagyom
formálódjon
bensőmben
Arcod
szülessen
képmásod -


találkozás

kinyílott
egy ajtó
és váratlan
körülvett
fénylő
időtlenséged -


megoltalmazottság

tavamra
barlang
kutamra
malomkő
borult -
odakünn
orkán dúlt -


közeledés

félve Feléd
néztem
lassan Eléd
léptem
meghajtottam
fejem
rámborult
Jelenléted -


Rebeka kútja

Rebekától
egy öreg
Tőled
Gábriel kért vizet -
Rebeka ősanyja
Temploma
Te lettél
Istennek!


"Atyám házában a helyem"

Izrael
tanítóit
kérdezgetve
anyját és
a Mindenható
titkait
értette meg -


"Nemde az ács Fia?"

izzad nap
után
vízért ment
a kútra
Anyja helyett -
korsójával
mélyre merített
és Élő Vizet
ígért a
Benne hívőknek -


"aki nem gyűlöli atyját, anyját..."

... és hallottad a szomszédoktól,
Fiad megint kiprédikált...
és elszomorodtál a szavaktól,
az Övétől és a szomszédokétól:
értetlenség - idegenség
rosszindulat - ostobaság
egyaránt fájt -
és szívedben fontolgattad
a hallott szavakat -
és tanítványból újra
Anyjává nőttél Annak,
kinek kimondtad:
"Fiat" ...


valahol Galileában

poros
cserepes lábához
zsálya simult
fáradt vállára
pacsirta szállt
árnyat a fügefa
lombsátora
enyhet gyümölcse
kínált
szívéből pedig
feltört a hála:
"Áldalak, Atyám!"


Jób

1.
cserépedény életem
roppantó prés alatt
szűkülő torkom
szorongó kelyhében
cserepes nyelvem
ínyemhez tapadt

2.
a magányhoz
nem idő
értetlen és
érthetetlen
szív és szó kell -

3.
elhittem
erős vagyok -
azért erőtlenségemben
magamra hagyott
az Úr -


Ő így szeretett

Péter szeretett:
- ez nem történhet
meg Veled! -
János és Jakab
kelyhedért nyúlt
és leborult -
Tamás reménytelen
már Péntek előtt
temetett -
ő így szeretett -


kakas-szó nélkül

életemet adom
Érted- Neked
kiáltottam
kitárt karral
hajdan -
orrvérzős
kedvetlenséggel
markol vissza
Tőled
a test ma -


Getszemáni

tapadós az éj
megfojt a sötét
barátaim elhagytak
Atyám,
dicsőítsd meg
Fiadat!


Kereszt-hódolat

Eléd
kuporodtam
s rámzuhant
a borzalom -
Beléd
kapaszkodtam
s átszögeztek
sebeid -


nagypéntek a Piaristáknál

bronz súlyával
tárod felém
Arcod és Karod
negyven éve
s én
vajon változtam-e?


nagyszombat

Tűz ropogott
az udvaron
lángot adott
a pap
néven szólított
a Szövetség Istene
lángralobbant
szívem és gyertyám
Övé!


feltámadási körmenet 1991

sorsfordító évnek
legyőzött éjjelén
ácsorgó ernyők alól
fényt sóvárgó szemek -
Téged esengenek
elárult-elárvult
életek -


és a Húsvét?

találkozó tekintetek
öröme
békesség csöndje
Élet Igen-je!


Húsvét után

nem a Tamás
az Úr lép közel
kitárt szívvel
az Úr ölel
csöndesen eggyé
múltat és jelent -

Sebeidet, Tamás ne rejtsed el!


Emmausz

fáradt szívem
poros beton
lábad alatt
megállsz? -
vagy
áthaladsz?


kérdés

át tudod-e
adni
mécsesed -
rá tudod-e
hagyni
életed
kezére?


Credo

Hiszem
Te vagy
Aki Van
hiszek
Benned
hiszem a
Szavad
Hiszem
Te vagy
Aki Érkezel
hiszek
Neked
egyetlen
Értelem
Hiszem
Te vagy
a Vigasz
hiszem
vigasz vagyok
Neked
Veled
én is
úgy legyen -


"Kerestem, akit szeret a lelkem..."

1.
Bárkám
nyögött
reszketett
a viharzó
tó felett
egem
beborult
rámszakadt
elborított az
áradat
hullámokban
tört rám
az iszonyat -

2.
vártam
madár
jöttödet
olajág
vágytam
jeledet
hirdesd a
Kedves
közeleg
Napkelte
a vizek
felett -
"és megtaláltam, akit
szeret a lelkem"

hol kézenfogva
majd odabújva
olykor lábadhoz
borulva
ujjong bennem
a Lelked
- Abba -


az intenzíven

öklömnyivé zsugorodott archoz
engedelmesen roppant kicsinnyé
az egyszerű fehér Kenyér
egy élet hite kellett
Benne
felismerni
Istent - embert -
szomjas nyelven morzsára gyúrt
Reményt -
aritmiás szív és zakatoló szó
ölelt -


harmincéves találkozó

a régi falak között
már minden idegen
hajdani társak közül
sok hajótörött
mások pedig
roncs életük fölé
idegen lobogót feszítve
siklanak tova -
Nyújtsd felénk kezed,
Magyarok Nagyasszonya!


vallomás

volt, hogy
egy voltam
világoddal
sóvárogtam
égbe-nyúló
fűszálaiddal
ma már
eggyé-válni
megvallom
Veled
vágyom -
Te lettél
világom!


hol vagy?

ma is
lenyűgözőek
a hegyek -
ma is
lenyugszik
és kél
a Nap
de Te,
hol vagy?


velem vagy

miközben
hallgattam
akit
küldtél
jelenvalóvá
lettél
többé tőlem
soha
el sem
mentél


Tied

viharban
fűszál
meghajoltam -
napfényben
harmat
felragyogtam -
télen-nyáron
Tied
voltam -


50 felé

változások kora
bennem
álmatlanságok
lepnek el
test és lélek
szorongva figyel
hát már hanyatlik
az út -
már hazafele
fut
de legalább lásd
aranylik a hárs
öleld át a
fanyar áfonyát
halkan surranj
hulló falevélen
ne is vegye észre
fű-fa-barát
a változást
majd csak
a távozást -


alkony

kihunytak bennem
a képek
a fények
csönddé váltak
hangjaim
nincsen miből
szülessen a
Szó -


úgy-e nem igaz?

félek
csak arra voltál jó,
hogy verssé
fogalmazzalak -
világgá kiálthassam
Általad
magamat -


Templom a Schwannbergen

ránézek
virágra -tájra
megzendül
szívemben a
Mindenség
harmóniája -

szemlélem
emberkéz alkotta
Templomod
betölt a
Jelenlét
a Titok -

rányílok az
Élő Vizekre
harsog a
csendje -
angyalszó
sújt térdre:
-Ki olyan
mint Te -

zengő
Mindenség
örvénylő
csöndje
Megfeszített
Téged ölel
Mária
"Igen"-je


én - Téged!

vágytam vigaszod
ölelésed
és lábamhoz esve
hagytad -
én emeljelek
magamhoz
Téged -


erdélyi hírek

a Somlyói Madonna
megszólalt -
a Radnai Szűzanya
könnyezett -
Kiskapuson
a Fehér Kenyér
vércseppet
ejtett -
szálfákat
facsaró
fűszálat
taposó
nagy idők zúgnak
Temesvár
felett!

és amikor
bakancsos láb
érte Benned
a Gyermeket -
amikor
feljajdulva
vajúdni kezdett
a Test -
Golgotává
lett a
Betlehem
és Piétává
Ráchel
- Beteljesedett -

a kicsi mécses
nagy lángot
vetett
Világnak Világa
mégis győztél
a sötétség
felett -

elvakult nép
a látót
megvakította -
keserű látás
a szívet
elborította
nyomorult nép
szánalmas próféta
- Mi lesz a sorsa?


Előled - Hozzád!

homályos
szívvel
árválkodtam
otthonomban
szótlan szemem
némaságba burkolt
Előled -
ölelj meg!


száműzetés

ne szólj
se hozzám
se máshoz
menj más
vidékre -
mondta és
süketre csukta
szívét az
Anyaföld -


túlélés

kitaszított fészkemből
levert gyökereimről
kivert kertemből
a gyűlölet -
élek -
túl mély a seb
túl nagy az ütés
túl nagy a veszteség
átélhetetlen
életem
élettelen
néha váratlan
könnyezek
a fájdalom
még nem született meg -


jól van ez így?

Te ott
dideregsz
én itt
jól van ez
így?

bunkerem
csigaház
rejtőzködésem
öncsalás
de ha nincs más?


minden kegyelem

ütések vihara
vádak zápora
cellám falait
szép tisztára
mosta -


ezt akarod?

a fájdalom
diótörő
kezedben
meglehet -
de engem
kaviccsá présel
keménységed -


belső gyógyulás

kelyhembe
sebemből
csordult a
balzsam
szívembe
értelmem
fénye
lobbant -


talán...

hát ki más
nyújtaná át
neked a
Kelyhet
mint, aki
odaölelt
a Fához
s talán
önmagához -


PAX

békélj meg
tetted
vállamra
kezed és
kereszted


reménytelenség

nem változott
a világ
pedig bensejét
ölelted át
a Barlangban
és a Golgotán
amikor felsírtál
"Atyám!"


Karácsony

Betlehem éjjele
borult
közömbös szívemre
vajúdó sötétség
mélyéből -
kiáltás hasadt
köves szívemből
Jöjj!!


Tabernákulum

frigyládád
darabos fekete
Föld
bomló búza
arany csírája
Föltámadásod
ereje -


belga ősz

aranyló juharok
árnyában
keserű fenyők
fátylában
kíváncsi árva
én
megyek
Eléd!


gyógyulás

kitárul karom
és szívem
látóvá fénylik
sötétségem
a várva várt
ölelésben -


ma még

tudással
ismerlek
meggyőződéssel
vallak -
ma még
emlékezem is
szereteted
ízére -


nő vagyok

Hozzád
Feléd
Köréd

életem
s ez
jó nekem


védtelenség

pont most
hullott ki
számból a
szó
lett néma
szívem
erőtlenné
karom
csuklott a
porba
hitem -


sebzetten

ónként hullt
alá
pacsirta-lelkem
gyanú
ólom-árnyától
sebzetten


Getszemána II.

beborult szemmel
sötét szívvel
keserű pohárként
iszom
Kelyhedet


emelj föl!

Arcod képe
esett a
földre
szívemből -
könnyes
kézzel
nyúlok
Utánad -
emelj föl!


figyelmeztetés

tengeri medúza
játékos karjai
fonnak körül
evilág hangjai


modern magány

én a TV-t nézem
Te engem -
egyedül maradtunk
mindketten -


bocsánatra várva

vágyom
bocsánatod
várom
oldó szavad
lábam mégis
béna
szájam
néma marad


mit tegyek?

nem
szólhatok
de
hallgatni sem
tudok a
némaság
fájdalma nélkül


2000 felé

a történelem
kín-padán
vacogó értelem
vonakodó akarat
húzza - vonja
a napokat


Vízözön előtt

eláradt a
szenny
mindent
beborított
a szmog
Isten és
teremtés
bánkódott
a lángtenger
csak farsangi
fáklya volt


XX század

atomokra
szétesett
világ -
a gomba
árnyéka
öleli át -
kilyukadt
ózon
ablakán
sugárzó
űrhalál
ragyog rád


NEW AGE

meg nem
hajlik itt
a váll
nincs már
ki Istene elé
boruljon
ember -
önelégült
bálvány-nyak
nézi magát
tükrödben
Végtelen!


Koppenhágából jöttem...

hoztam
magammal
hal-szagát
halálnak
esős
szürkeségét
tengernyi
magánynak
beborult
holnapját
kicsiny
hableánynak -


krízis

amikor
ég a
világ
menekülnek
a fák
földbe
csapódnak a
madárkák


hogyan is?

hiányod
fájdalma
keményre
égetett -
hogyan is
hajolnék
hálásan
kezedre -


ismét

hozzám-hajoltál
szívemre bújtál
velem maradtál
de látod
ez a csalódott
kődarab
szótlan és rideg
maradt -


hiányzol

távolléted
színek hiánya
hangok kongása
Jelenléteddel
reményem is
távozott -


hol és hogyan?

Velem-lakásod
elkényeztetett -
Veled-lakásom
fölnevelt -
hol keresselek,
hogyan szeresselek
ma,
Emmánuel?


kérlelés

lehelgess
melengess
el ne ejts
türelmeddel
átölelj!


kapcsolatok

barát és
útitárs
kivel együtt
lépdeljük
lábnyomod -
- ki szívét
nyújtja át
testvér
Neked és nekem -


köszöntés

fejethajtó
mosoly
szívet nyit -
világokat
kibékít -


önzés

magamra
szűkülő
gond és
gondolat
szűkölő
szavak


hamvazó

emlékek
képek
eltűnnek
tompaság
üresség
megülnek
porból-porrá
válsz
ember
emlékezz


keresztúton 1993

1.
csodálkozó
gyermek-szívvel
ittam a
szavakat
nem értettem
csak éreztem
szereted
Pilátusodat -

2.
Te nem eshetsz
a porba!
Kelj fel,
nem hallod?!
toporzékolok
és a poroszló ostora
suhog

3.
a nagyok
nagyon fájnak
Jézusnak és Máriának
oltalmában
biztonság van

4.
mezítelen
Szeretet
elviselhetetlen -
lehunyom szememet
rejtsen el!

5.
odaszegezett
kezeddel
oldozz fel

6.
ölem és szívem
barlang és
sírverem

támadj fel
sötétségem
ellen!


töprengő

gyötrődő
fáradt gondolat
nem töri át
az eget -
Miért nem
ölelsz meg?


ma is

Szerelmed
varratlan
köntösébe
öltöztettél
egykor -
fáradt és tépett
életem
védőpajzsa ez
ma is -


számadó

kajla
bárányod
elszaladt
menj utána
Te magad -

Tőled nem
béreseidtől
fél szívem!


panasz

gránit-kemény
szívem kövein
zúdulnak alá
Élő Vizeid
a szomjazóknak -
s én maradok
szomjúságot
nem ismerő
puszta kő


perlés

hogyan beszéljek Rólad,
ha néma vagy!
miért szóljak Hozzád,
ha süket vagy!
nem tudlak szeretni,
távol vagy!


invokáció

Mindenható
Szeretet
járd át
keménységemet!
Ki magad Vagy
az Értelem
miért tűröd
kevélységem?
Szent és Végtelen
emeld föl
törpeségem!


közérzet

nem 'elzárt kert'
- betonbunker -
nem 'lepecsételt forrás'
-sivatag medre szívem -
nem tudom,
mi történik odabenn -


lelki tükör

kihunyt bennem
Képed
megszűnt vonzása
tétlen-tétován
nézlek
Kép-telenül
árva -


panaszkodás

Feléd fordulok
és nem vagy
sehol -
szívem szólít
és nem
válaszolsz
ez a Te
vagy az én
panaszom?


"egy a szükséges"

kisöpörték
agyamból
a szavakat
bölcs humorral
foltozom
a lyukakat
úgyis csak
"egy a szükséges"
vígasztalom
magamat -


búcsúzás

itt állt
az égígérő
nyár
karjai között
lakott
sok-sok madár
a fűrész hangjaira
feje fölül
messzire szállt
a kék ég és a nyár -


augusztus

dél van és
nyár
a rohanó láb
megállt -
egy sárgult
levéllel
az ősz
fejemre szállt -


vizek

vannak
dajkáló
tengerek
s van ahol
szivárványt törnek
sziklák közé
a vad vizek -
az én csermelyem
bükkös erdő
aranyló mélyein
oltja szomjad


a szépség fájdalma

szép az őszi reggel
a zúzmarás rét -
ködbe nyúló árnyak
és a csöndes esték -
a szívemet mégis
nyugtalanná tették -


éjszaka

nem a szeretet
hitem
kapaszkodik
hűségedbe -


színeváltozás

gyertyám
lobogó fénye
árnyékot vet
Fényességedre -

Jelenléted
fénylő Felhője
sötétségként
burkol be -


a sivatagban

sátrat vertél
csipkebokrom köré -
szárnyad borítottad
rózsáim fölé
lángra lobbantottad
töviseim -


vágy és félelem

imátlan magány
magamkereste
otthonom -
vágy és félelem
közösséged
van-e még
velem?


köszönöm

kihűlt
fájdalmamat
napfényre
sebezted
gyóntató
Szeretet -


keresés

fénylő szavaimmal
Terád mutatok
felfénylő szemek
homályos tükrében
vonásaid kutatom


az okos szűz

érintésed
emlékére
lobbanó
szívem
várja
lángolva
jöttödet -


intelem

örvénylő
vizek
sóvár
mélységek
felett
játszadozni
nem lehet
bűntelen
sem büntetlen


"semmi sem új a Nap alatt"

közeledik
érint ismét
a Sors -
Kezed sebző
súlyaként
megint -


Maja

tükröt
tartott
Benned
arcom el
a Szeretet -


Joli

aranyszemet
súlyos fejet
hordoz a
csiga-biga
test -
csigabiga
test
pacsirta lelket
nem köthet meg -
megadás

erőszakot tettem
kevélységemen
meghajtottam fejem
és belesírtam kezedbe
reménytelenségem -


Ne bánd!

kemény a
Szikla
ráépül
életed -
Szegletkő
hordozza
terhedet -


virrasztás

vérrel
verejtékkel
egyesít a
getszemáni
éjjel -


Koppány-villa

az ég kékje és a felhők
olyanok
mint akkor -
az ősvíz hulláma
és a fűszálak
a gyermekkor -
de a Ház üres
öregesen reszketve
bont rügyet a nyár
reccsenő derékkal
a fűz integet -
hát igen -
ez a jelen!


Örömhír

múlt
jelen-t
jövőt


szólongatás

Mária,
Te vagy a
Templom
az ékes oszlop
Isten Városában
Mária
Te vagy a
bölcső
meleg otthon
az Isten Fiának -


Mária gondja

nincs bor
víz sincs
üres a
kőszív


Mária kútja

hűs kutamból
forrás csordul
szívem mélyéből
könnyem perdül
csorduló kutamból
könnyező szívemből
fohász
halkan csendül -


Virágvasárnap

kivirágoztak
barkáim
csönd terült
körém -
hulló könnyem
szivárványán át
láttam
érkezel -
szívemet terítettem
Eléd -


szünetjel

fölbukkantam
örvényéből
zajnak
futásnak
jelenléted
ölelte
némaságomat
csöndedbe -


bocsáss meg

miért nem
hívtál jobban -
miért engedted
oly szabadon
gyatra akaratom -
látod
nem siettem
érkezésed elé
kifolyt kezemből
élet és idő -


jaj neki!

Arcodba
sújtott a
közöny -
torzóvá
silányult
a sújtó


kezdetben Van az Ige...

megaláz a
fölfedezésem
csak
visszhang
vagyok a
Mindenségben -

fölemel a
kicsinységem
dallam vagyok
az örök
Zengésben -


ugyanaz

Tüzeddel átitatsz
csodáidba avatsz
tágasságot adsz
egy nap -
máskor meg
rám-mutatsz
napfényre hozod
hibáimat
- a kettő
ugyanaz -


kenosis

viharzó vizeken
táncolva
gyorsan éltem -
porló hamuvá
égtek
emlékezetemben
arcok- nevek - képek
szegénnyé aláztak
az évek -


közérzet

ők érett gyümölcs
én szedett fa -
örülnöm kellene
miatta?


év-végi számadás

az óra
ketyeg
ítélet
szívem
felett
minden
magányos
perc -


téli este

köd és
jég
zárja
mélyebbre
magányom


advent

kémények
mögül
kékséget
feszít
egemre
Csillagod -


Asszony-Anyám

erős vagy
Asszony
viharokat
álló fenyő
és lágy
őstenger-öle
életemnek
keresztfámat
ölelő
Anyám!


orkán

szétesett
a fészek
dűlt
gondolatok
vergődnek
a szélben -


Igaz Arc

emberségem
méltósága
méltóságom
meghajlása
Előtted -


sirató

ami eddig volt
nincsen -
eltűnt
a kincsem
vagy tán
so'se volt
enyém
igazán


rab madár

őszi törvény
késztet
szállani
szabadon
Délnek -
drótsövény
törvénye
szárnyalásom
szegezi
rabságom
Földjére -


egyedül Te!

inog és
omlik
lépteim alatt
út és falak -
most tudom
igazán
a biztonság
Te Vagy!


"Ne vigy engem a kisértésbe!"

ne röptess
engemet
magasabbra
magamnál
add szeretnem
kicsinységem -


szemrehányás

látod
hiányod
szétdúlta
fészkem -


minden kiderül...

csak a csöndben
derül ki
némaságom -
csak Előtted
mérhetetlen
parányságom -
s mikor Rólad szólok -
idegenségem -


szomjazom

régi találkozások
emléke
aszúbor illata
szomjamat
nem oltja -


hit vagy hazugság?

beszélek titkaidról
feltáruló kapuidról
mégis úgy érzem
nem vagy sehol!


kérés

ne csak várj -
hívjál is
engedj is
egészen
haza
Hozzád!


meditáció az Eternach-i apátságban

ma már értem
a sokakat
kik mécseket
nyújtanak
hit-nélkül-fázó
szívükről vallanak


modern Tabernákulum

súlyos kőbe zárt
kőbálványt csinált
Belőled
a hideg értelem
repeszd szét
kősírod paneljait
újra
Istenem!


beismerés

szavaimmal
kékre vertem
Keresztedbe
kapaszkodó
szívét


keresztút 1994

Az ítél meg engem,
kit szeretek!
Úgy ítélte,
magár ölti
elitéltségemet!

Mint apa
gyermekét,
vállára vette
életem terhét -

Önnön magamban
orra buktam,
mégis
karjaidba hulltam -

Szenvedésemben
felragyogtál,
utamba
Veronikát
állítottál -

Elzuhantam,
Terád hulltam -
Hozzád ily közel
még sose voltam -

Keresztedre
hátizsákként
terhem
akasztottad -

Szégyenemből
kibontottál
Arcod fényébe
beburkoltál

Győzelmes
hűségedre
szegezett
szerelmed -

Bocsánatod
beteljesedett
bennem
bűnösben -

Sziklasírod
Kőszál rejteke -
örök életem
Betleheme -


hát legyen

kérésed
beérett -
engedelmességem
türelmed gyümölcse
lett -


Rorate...

azt mondtam:
- nincs hűség,
a szerelemnek
nincsen erőssége -
s hajnali házad
sötétjében
ismeretlen kézzel
kezedet nyújtottad
békességre -


Margit-sziget

szent romok
a parázna
Város
szívében -
délelőtt
szmogba -
éjszaka
rockba
fullad az élet -


magyar sors

temetések
és újratemetések
méltóságosak
szépek -
De az életek!


pozsonyi imádság

mise előtt
Mari néni
vezényelte
az imát:
Isten! Úr Isten
odafenn -
nem hallod?!
Segíts már!


ősz

lélegzetem
visszatartom
szépséged
fürkészem
kitartón
őszi eső
mossa
arcom -


összetörve

a kristály megrepedt -
mégsem
tagadtam meg
a lelkemet
de Napod tükrözni
reményem
elveszett -


honnan?

kőmécsem
kanóca - lángja
Te Vagy
de honnan
vegyek
olajat?


Miért tetted ezt velem?

simulni vágytam
tenyeredbe -
azonban Te
megragadtál
ég és föld között
dobáltál
burkaimtól
megfosztottál -


Vilma

vállad
megfáradt
kócos és fakó
hajad
de szemed
dajkáló maradt -


november

mécstelen
temető
a múlt
nélküled
emlékezet
gyújts fényt
árnyaim között
örök Szeretet -


látszat

mosoly és
jó szó
adom szívesen -
de ha Te
szólsz
a szívem
még mindig
felesel -


Íme

zúzmarás
tisztaságból
léptem
aranyházadba -
öreg Simeon
emelte égnek
- Íme a Fiad,
Pócsi Mária!


kettős kerítés

magányossá
sebeztelek
magammal

nem csak
magamat
magányodat is
szenvedem -


alkony

szem és száj
szűkülő rések
váram falán
beborít
a magány -


mégis

fagyott szívem
némaságát
néha
ének töri át -


viszontlátás

a táj
a hely
az emberek
fájdalmam
gócát
tépték fel -


Krisztus a testvérben

Jelenléted
békessége
fénylett
szemében -

részvéted
éreztem
meleg
tenyerében -

vigaszod
szava szólt
csöndes
énekében -


az Ő sebei által

hogyan
öleljem át
Keresztfád
zsigereimben?

hogyan
ismerném fel
Töviskoronád
a végső
leértékelésben?


a Golgotán

csupaszon
sebezhetőn
ütésre várva
a Hegytetőn -
vérrel és
könnyel kérni
az eget:
Atyám,
bocsáss meg!


Péter kérdése

a tó partján
kérdés csobban -
ezeknél engem
szeretsz-e
jobban?


köszönöm

kihűlt
fájdalmamat
napfényre
sebezted
gyóntató
Szeretet


a hársfa fájdalma

csonkolt
lombom
aranyát
rozsdára
váltotta át -


havasi gyopár

peremre sodortak
fenyegető szelek
gyökereim lógnak
mélységek felett
fehér csillagom
mégis
Terád nevet -


USA
individualista fa


smaragd nyárban
örök ragyogásban
ideje betelt
mára-
mutatja pirulása
kánikulában
téli csupaszsága


tapasztalat

ha béna is
a gondolat
Igéd hatalma
megmarad -


"az éj sötétje nem sötét Neked..."

vak folyosókon
botorkálok
Eléd
fáradtságomra
bársony jelenlétet
borít
mécsesed -


"echo"-s vidéken

keresem
lelkem
dallamát
saját
szavát -


a Te vigasztalásod

fázós
magányomra
szíved szánalma
borított
fénylőn-zengő
éjszakát -


megittasodás

kérlelőn
nyújtottad
felém
Kelyhedet -
és
szomjazni
kezdtelek


meglepetés

hétköznapi
homályban
hajolt fölém
Arcod -


kérdés

szeretlek!
tegezhetlek?


Isten veled

már nem
szívszakadás
békés eloldódás
a távozás -


identitás

engem
magyarul
és
magyarán
mondtál ki
Magadnak
mélységeidből
Istenem!


honvágy

vágyom
hallani
dallamát a
Szónak, mely
kimondott engem
mélységeidből
örök Gondolat -


image

görbült
szavaink
tükrében
torzóvá lett
ránkbízott
Igéd.


közel és távol

jellé válik
a világ
a ki nem mondott
le nem írt
szavak -


fenyegetettség

széttöredezik
tér és idő
ölelj eggyé
Magaddal
s magammal.

szétesik
múlt és jövő
ha nem hagyod,
hogy ráfeszítsenek -

széthull
valóság és gondolat
ha nem adod meg
magadat -


hogy is van ez?

mások
magukban
én
másokban
találkozom
Veled!


Janus kapujában

nem tagadhatom
hallottam
én is szólását
égiek karának -
láttam
mosolyát Máriának -
nevén szólított
a Bárány -
hordozott vállán
a Szeretet -
Köszönöm a múltat,
de mi lesz
énvelem?


szövetségi hűség

hát még
Neked is
kellett a
szeg
hűséged
kibírni
hozzánk
Istenem?


tíz hónap

nem - nem
idegenben -
száműzöttségem
megtört
szíveden -


pedig ha

ha
betekinthetnél
zártságom
kertjébe -
könnyező kelyheket
látnál
virágok helyébe -

ha
beléphetnél
védekezésem várába
ürességbe hulló
szökőkút fogadna -


ima

nem
találom
a szavakat -
szívem
dallama
elapadt -
mondd ki
bennem
Magadat -


újjászületés

Anyámmá
lettél
és én árva
Fiad
a Kereszt
alatt -


nomád sors

kereszt-gerenda
lett a
sátorfám -
s az
átszúrt szív
otthonom -


sóvárgás

leheld arcomba
Lelkedet -
elevenítsd meg
éltemet -
teremts belém
vágyakat -
vondd magadra
vágyamat -
hadd szomjazzam
Utánad -


ikon

töredezett
befejezetlen
kép -
túlcsorduló
végtelen
fény


kereszt

hússá vérzett
a fájdalom
érinthetővé
sebezted
szívem -


tavasz

kökényt virágzott
tövised -
gerleszó hirdeti
jöttödet -


Kereszt hódolat 98

magányoddal
egyesít
érintés és csók
rámhajol
a csönd -


mint kezdetben?

egyedül
léptem
és lépek
Kereszted elé
ma is -


képmutatás?

és
bátran elintegette
az utolsó
embert -
aztán
vállára vette
magányát
és
könnytelen
sírással
nézett szembe
Istenével -


Klosterkirche St.Gertrud

csöndedbe
emel
fehér
kődarab
hegyi kristályok
törik sátorrá
Arcod fényét
oltárom fölé
Föltámadott -

fenyőgerenda
hordoz
fehér követ -
asztal - Áldozatot -
"hozzád tapad a lelkem"
Bárány-Titok -

kimetszett a
homályból
Arcod fénye -
magányom
Kereszted
árnyékává lett -


évforduló

ahol érintette
templommá szentelte
falaidat a Kéz -
gyulladjon a Fény -

ahol elfogadta
hétköznapjaidat
átkarolta
égjen a Mécs -

ahol felállította
Keresztjét
kivívta győzelmét
Angyal hirdesse
Jelenlétét -


lelkigyakorlat

csöndes
mély kút
a bensőm
távol tőlem
érzelem
gondolat
akarom
Akaratodat -

tegnap talán
még tudtam
mit kérjek
ma szívem
néma tavába
fulladt a
remény

fenyők és rigók
dalolnak
virágok
hódolnak
szívek
kinyílnak -
én pedig
mindezt látom
s ridegen
konstatálom -

s aztán
a kőszív
megrepedt
értelmem
némaságát
áttörve
könnyem
megeredt -

lenyűgöz
Földed
szépsége
odaülök mégis
kopott
Oltárod elébe
Arcod fényével
boríts be -

nem értem
Teremtésed
botrány
Jelenléted
kozmikus
csodák között
szűkös szívemben -

dalolnak
a fák
harsogó
madárkák
ölelnek át
Jelenléted
csöndjével -


"akarsz-e meggyógyulni?"

ne kérdezz,
csak tégy velem
Szereteted és
hűséged szerint -

ne kérdezz,
- akarod - nem-akarod? -
hiszen a Tied vagyok!

ne kérdezz engem
életről-halálról
hogyan-tovább-ról,
csak engedd, hogy
átöleljelek
most -


betegágyon

bölcsöd vagy
koporsód vagyok ? -
kérdezem
s Beléd
temetkezem -


arccal Jeruzsálem felé

mondd,
amikor a Város felé
fordultál
a Táborhegy után -
láttál-e szivárványt
és hallottad-e még
a tücsökzenét?