Sztrilich Vilma (1937-2001)


Vilma, ne légy már olyan jó! Éld a magad életét! - gondoltuk és mondtuk is időnként. S csak mosolygott, hallgatott és tette a szívéből fakadó jót, és nem verejtékszagúan és nem mártirkodva.
Pedig ő is temetett el álmokat. Sokféle elméleti és gyakorlati adottsága, képessége, megbízhatósága és kedvessége emberileg szólva nagyobb karriert is futhatott volna be. A történelem megnyirbálta a lehetőségeit, és zúgolódás nélkül fogadta a világnézete miatti hátrányos áthelyezést. Sokáig vágyott volna saját családra, és mégsem lett megkeseredett vénlány, sem a női egyenjogúság individualista hirdetője. Fizika-matematikus szakos tanárként hitte, hogy a természettudományos, rendszeres és logikus gondolkodás előkészítheti az Isten megismerését. Az esti iskolában való tanítását úgy tekintette, hogy ezzel a nehéz helyzetből indulókat segíti élettérhez. Reál beállítottsága ellenére érzője és értője volt a szépnek, a természeti szépségnek, a művészeti alkotásoknak.
Szemérmes, mély Isten-kapcsolata, a napi szentáldozás segítette, hogy megvalósulhasson életében a szentírási szó: "mert több gyermeke van a magtalannak, mint fiakon örvendező anyának!" - s lett mindenkinek mindene.
Édesanyjának hosszú és súlyos betegségében mindene, és testvéreinek, és a második nemzedéknek, mintegy anyai támasza, szabadidejében a család történelmével összefonódó Magyar Cserkész Mozgalom múltjának feldolgozója.
Megtapasztaltuk benne a Szentlélek gyümölcseit, a szelídséget, kedvességet, jóságot, szeretetet, türelmet, tisztaságot.
Szellemi és lelki nyitottságára jellemző, hogy nem csak a fizika és csillagászat újabb eredményeit követte nyomon, hanem rá tudott nyílni az Egyházunkat megújító Szentlélek működésére is, és tisztánlátó imádságos fontolgatással kísérte figyelemmel a politikai eseményeket. Szeretett vele beszélgetni a következő nemzedék.
Élete nagy ajándékának vallotta, hogy eljuthatott a Szentföldre, valamint a Nagy Jubileumra készülve Rómába, készült Medjugore-ba, hogy találkozzon Máriával, akit Jézus adott neki és mindannyiunknak édesanyául.
A Szentlélek megtapasztalása új módon nyitotta meg az ő 'szent kapuit' is, hogy kilépjen zárkózottságából és megossza szíve kincseit imacsoportban és vérszerinti testvéreivel is, ez által nyert ő maga is újabb erőt, reményt a mához. A holnap gondjait az Úrra hagyta, egészen a jelenben élt és szolgált. Az Úr volt a jövője, a holnapja, az Úr mondta ki a hazahívó szót akkor, amikor azt tette, amit egész életében, segítségére sietett a Balaton hullámai között bajban lévőknek.
Reményünk az Írás szava: a Szeretet nem szűnik meg, 'mert Szeretet az Isten, s aki a Szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.'

Ágnes testvéred