Múlt és megmaradás - A vajdasági levéltárak küldetése

Nemcsak a könyveknek, hanem az utókor számára nélkülözhetetlen levéltári forrásoknak is megvan a maguk sorsa. A Kárpát-medence új uralmai mindig arra törekedtek, hogy lehetőleg eltűnjön, avagy furcsa változatokban az új gazda birtokjogát bizonyító tényékké formálódjon az ezerévnyi magyar múlt, jelenlét megannyi dokumentuma. A hajdani Magyarország délvidéki területén, a mai Kis-Jugoszlávia északi részében, a Vajdaságban - mely az első világháborút követő impériumváltozások után napjainkra sok tekintetben balkanizálódott -az ottani magyarság megmaradása szempontjából fontos, hogy miként őrződtek meg a bácskai és a bánáti magyarság történetével kapcsolatos források.
- Jugoszláviában - mely szövetségi államot napjainkban már csak Szerbia és Crna Gora alkotja - 1945-től az ország berendezéséből és annak változásaiból adódóan kettő, időnként három illetékességi szint létezett a levéltári anyagok védelme kapcsán, valamint a levéltárügyeket szabályozó törvényalkotásban - mondja Fodor István, a zentai Történelmi Levéltár igazgatója. - Ez szövetségi (országos), köztársasági és tartományi felügyeletet jelentett. Az első évtizedre az erős központosítás volt a jellemző, és csak 1972-ben, a decentralizáció csúcspontján kapott a két tartomány - a Vajdaság, illetve Koszovó - törvényalkotási jogot. így született 1973 és 1985 között három vajdasági levéltári törvény. Az 1988-ban elemi erővel kirobbanó nacionalista törekvések ismét erős központi hatalmat alakítottak ki, ennek következtében megszűnt a két tartomány autonómiája. Ezt követően 1994-ben hozták meg a Törvény a kultúrjavak védelméről című dokumentumot, amely, ellentétben a korábbi vajdasági törvényekkel, nemcsak a levéltári tevékenységet szabályozta, hanem kiterjedt a műemlékvédő intézetek, múzeumok, filmtárak és könyvtárak munkájára is. Éppen ezért nehezen kezelhető és nem minden rendelkezése egyértelmű.

- Hogyan szerveződnek a vajdasági levéltárak?
- A tartományok - a Vajdaság, illetve Koszovó - önállóságának teljes szétzúzására és a kisebbségek, főként a magyarok lakta területek természetes, politikai és gazdasági régióinak mesterséges szétszabdalására 1992-ben egy kormányrendelettel körzetekre osztották fel Szerbiát. Így kerültek Ada, Magyarkanizsa és Zenta községek, azaz járások - melyek lakossága 77-78 százalékban magyar - a szerb többségű észak-bánáti körzetbe. Félő volt, hogy a levéltárak gyűjtőterületét is a közigazgatási határokhoz igazítják, szerencsére ez nem következett be. A Bácskában ma négy községközi, azaz több járás anyagát felölelő levéltár látja el a levéltári iratok védelmét, ezek székhelye Zenta, Szabadka, Zombor és Újvidék. A Bánságban szintén négy hasonló levéltár működik, Nagykikinda, Nagybecskerek, Pancsova és Fehértemplom székhellyel. A Dunától délre fekvő Szerémségben pedig Mitrovicán (Szávaszentdemeter) van levéltár. A korábban törzslevéltári funkciókat is ellátó Vajdasági Levéltárat sok, valamint a dokumentumok keletkezése óta eltelt idő függvénye. Természetesen az is lényeges, hogy egy-egy régióban az adott időben mennyi magyar élt. Az 1918 előtti Bács-Bodrog, Torontál és Temes vármegyék, valamint a törvényhatósági jogú városok - Zombor, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Versec, Fehértemplom, Nagybecskerek, Nagykikinda, Zenta és Magyarkanizsa - levéltári anyagai jelentős részben megőrződtek. Ezek, illetve a községek iratai csak 1946-tól kerültek a levéltárakba, Karlócáról évekkel ezelőtt Újvidékre telepítették át.

- Készültek irattári jegyzékek?
- Az ország levéltáraiban található fondókról és gyűjteményekről utoljára több mint két évtizede, 1977-ben jelent meg egységes jegyzék. A sorozat egyik kötete a vajdasági levéltárak fondjait fogja össze. Sajnos azóta ilyen alapos fondjegyzék nem jelent meg, pedig az iratok száma jelentősen megnőtt. A zentai Történelmi Levéltárnak például 1977-ben 390 fondja volt, jelenleg 753. Az elmúlt fél évtizedben négy szerbiai levéltár adott ki fondjegyzéket. Az iratok hatalmas mennyiségét jelzi. hogy a tíz vajdasági levéltárban 5776 fond-ban 42 114 folyóméter levéltári anyagot őriztek.

- A Vajdaság minden levéltárában található magyar nyelvű anyag?
- Természetesen, de ennek mennyisége az impérium-, illetve rezsimváltások valamint a dokumentumok keletkezése óta eltelt idő függvénye. Természetesen az is lényeges, hogy egy-egy régióban az adott időben mennyi magyar élt. Az 1918 előtti Bács-Bodrog, Torontál és Temes vármegyék, valamint a tör¬vényhatósági jogú városok - Zombor, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Versec, Fehértemplom, Nagybecskerek, Nagy¬kikinda, Zenta és Magyarkanizsa - le¬véltári anyagai jelentős részben megőr¬ződtek. Ezek, illetve a községek iratai csak 1946-tól kerültek a levéltárakba, ezért sokszor hiányosak. Csak a zentai levéltárban vagonnyi történeti iratot semmisítettek meg a "szocialista papírgyűjtési versenyben". A Vajdaság területén 1920-tól szűnt meg a magyar nyelvű hivatalos írásbeliség. A két világháború közötti időszakból elsősorban a civil szervezetek és egyesületek tevékenysége nyomán maradtak fenn magyar nyelvű iratok. Az 1941-1944 közötti időszakból a zentai levéltárban például 148 iratfolyómétert őrzünk.

- Az 1945 utáni néhány évben viszont szinte kizárólag szerb nyelvű iratok keletkeztek.
- A decentralizáció időszakában a tömbmagyarság lakóterületén újraindult a magyar írásbeliség. Az 1972-1988 közötti vajdasági autonómia idején hatalmas mennyiségű "papír" keletkezett. Szinte mindent lefordítottak szerbről magyarra, illetve magyarról szerbre. Napjainkban ismét a szerb nyelv a hivatalos, annak is a cirill betűs változata. Ezért magyar anyag csak a civil szférában keletkezik. Becsléseink szerint a zentai levéltárban a ma őrzött 4286 folyóméter iratanyagból a szerb nyelvű aránya 60, a magyaré 35, a latin és német nyelvűé öt százalék. A tíz vajdasági levéltárban őrzött magyar nyelvű dokumentum mennyiségi kimutatása alapos statisztikai feltárás nélkül lehetetlen.

- Hogyan kutathatók a vajdasági levéltárak anyagai?
- Még az 1951-ben hozott szerbiai levéltári törvényben történt egy, az egész jugoszláv levéltári jogalkotásban egyedülálló kísérlet. E szerint a művelődési miniszter által kiadott szabályzatban kellett volna rögzíteni, hogy milyen jellegű "történelmi-levéltári anyag" nem kutatható. Ez a rendelkezés azonban sohasem készült el. A későbbi törvények a levéltárak hatáskörébe helyezték a kutatási feltételek meghatározását, de mindegyikbe beépítettek egy pontot, hogy nem kutatható az az anyag, amely tartalmának nyilvánosságra kerülése sérti az állam, a társadalmi közösségek és polgárok érdekeit, valamint amikből ügyviteli titkok kerülnének illetéktelenek birtokába. A jugoszláviai kutatóknak végső soron az adott levéltár igazgatója adja ki az engedélyt. Gyakran igen nehéz eldönteni, hogy a kért anyag feltárása adott pillanatban sérti-e az állam érdekeit és a személyiségi jogokat. A külföldi állampolgárok a levéltári anyagokat csak külön engedéllyel használhatják, amit az érintett anyagot őrző levéltár előzetes véleménye alapján a művelődési minisztériumban állítanak ki.

- Már említette, hogy a vajdasági levéltárak fondjaiban sok ezer folyóméter magyar nyelvű anyag található. Mekkora a vajdasági magyar levéltárosok közössége?
- Az utóbbiról sajnos csak egy hat évvel ezelőtti fölmérésünk van. 1992-ben a Vajdaságban 117 szakember, azaz levéltáros képzettségű személy foglalkozott az anyagok védelmével. Közülük harmincegyen voltak képesek a magyar jellegű iratok kezelésére, más kérdés az, hogy milyen szinten. A gárda egyötöde - 25 személy - volt magyar nemzetiségű. Ez látszólag jó aránynak tűnik, de a szórványban élő magyarok közül sokan nehezen birkóznak meg anyanyelvünkkel. Az iménti adatok - az ismert körülmények miatt - az elmúlt hat évben sajnos a magyarság kárára változtak.

- A zentai Történelmi Levéltár a vajdasági magyar nyelvű iratok egyik legfontosabb lelőhelye. Milyen körülmények között működik az intézmény?
- Levéltárunk 1946. november 2-án alakult a múzeummal közösen. Az utóbbi munkája beindult, de a levéltári anyag védelmével néhány évig nem foglalkoztak. Az 1945 utáni öt évben több anyag semmisült meg mint addig és azóta bármikor. A város végül 1952 januárjában külön levéltárat alapított. Jelenleg öt község (járás) - Ada, Óbecse, Magyarkanizsa, Zenta és Szenttamás - tartozik az illetőségi körünkbe. Székhelyünk Zenta, itt tízen, az óbecsei fiókunkban öten dolgozunk. Igen fontos missziónak tartjuk a Zentai Monográfiái Füzetek, illetve a Zentai Füzetek sorozatunkat 73 kötet követte.